"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy katona tiszt és a felesége. Egyik nap, marhára unták a párt gyűlés fojtogató kárpítszagát, és félrevonultak hideg virslit és meleg sört inni. Azzal nem számoltak, hogy ez a két csúcs élelmiszer annyira felfokozza vágyaikat, hogy 9 hónappal késöbb megszületik az én főnököm."

Aki mindent megúszhat. Aki a héten elütött egy gyalogost, és a éppen hogy nem veregette meg a vállát a nagyfőnök. Azt mondta: "neki futott a gyalogos a kocsinak." Úgy tűnt, mintha őt ütötte volna el a gyalogos. Szerintem, Kádár János pont így mesélte volna el a történetet. Ez az ember egy életművész szoci. Bármit megengedhet magának, napi szinten hibát hibára halmoz, hazudik, mint a vízfolyás és azt hiszi, hogy ezt mi kollegák mind be is vesszük. Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen kis közösségben is még megtalálható a múlt rendszer nyomasztó atmoszférája. Sajnos, a tulajdonosi szinten nem látják, vagy nem akarják látni, mindazt a kakit, amit ez az ember kever hónapról hónapra, egyre nagyobb pöcegödörben. (Állítólag az ő kertjükben nem nyílik a vörös szegfű.) Megpróbáltuk tudatni mindezt felfelé, de hamar le lettünk szabályozva. Így most nem teszünk mást, mint várjuk a "szippantós kocsit".